Magyar szerkezettár

maradjon

marad

tn ige

1. továbbra is ott van, nem megy el, nem viszik el. otthon marad; nálam maradt a toll. | vhol (tartózkodási helyétől távol) bizonyos időn túl időzik. ne maradj sokáig! | elmegy vhova, és nem jön vissza. külföldön maradt; ▸ a harctéren maradt ▸ a porondon maradt

2. helyzetében, tulajdonságában stb. nem történik változás. állva marad; életben marad; hű marad; ▸ fenn marad ▸ parlagon marad ▸ pártában marad ▸ alatta mögötte marad valakinek, valaminek | ▸ maradok maradtam maradok szerető barátod. | <szűk körben tudott dolog> nem lesz közismert. köztünk marad. | tovább él, hat. emlékezetében marad. | ▸ valamiben, valaminél, valami mellett marad

3. valamilyen helyzetbe kerül. özvegyen marad; szégyenben marad; ▸ hazugságban marad ▸ magának marad ▸ úgy maradt, mint a kisujjam mint a szedett fa

4. valami folytán keletkezik, és egy ideig tart. nyoma marad; pecsét maradt a ruháján.

5. felhasználás, fogyasztás után még van, jut <valamiből vmely mennyiség>. maradt egy kis hús?; ▸ marad idő valamire, jut is, marad is | nem szűnik meg; megmarad. marad a gond.

6. ▸ valaki után marad valaki, valami öt gyerek maradt utána; nem maradt utána jó emlék. | ▸ valakire marad húgára maradt a ház. | <munka> valakire hárul. ránk maradt a mosogatás. | ▸ valakinek marad neki maradt az öreg ház. | ▸ valakinek a nyakán valakin marad nyakán maradt az áru.

7. későbbre halasztódik. a mosás a jövő hétre marad.

8. mat | a kivonás eredménye (lesz). (ha) 5-ből (elvesznek) 2-t, marad 3. | más műveletekben a magasabb helyi értékű számhoz adandó. 6×3=18, leírjuk a 8-at, marad az 1.

9. ▸ maradhat maradhasson már!

[ fgr tőből]

jon[Sbjv.NDef.3Sg]

____________________

szó¹

1. a nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésű, viszonylag önálló egysége. ▸ szó szerint ▸ szóról szóra ▸ szóról szóra egy szóig az utolsó szóig | ennek írott alakja. kihúz egy szót.

2. beszéd, beszélgetés. folyik a szó valakiből; ▸ a szó köztünk maradjon ▸ se szó, se beszéd ▸ kifogy a szóból ▸ szóból szó kerekedik ▸ szaván szavánál fog valakit ▸ ad valakinek a szavára ▸ kiforgatja valakinek a szavát ▸ kevés szóval él ▸ szavadat ne feledd felejtsed! | intelmet, tanácsot, kérést v. parancsot tartalmazó mondás. ▸ szót fogad ▸ szóvá tesz valamit | élőszó <az írással ellentétben>. szóban és írásban. | rég vmely nyelv. német szóra oktat.

3. beszélgetés, vita, tárgyalás. szó esik valamiről; szóba elegyedik valakivel; ▸ egy-két szóra | ▸ szó van valamiről a becsületről van szó! | ▸ szó sincs róla szó se róla, szép, de drága.

4. felszólalás, hozzászólás, ill. az ehhez való jog. szót kér, kap. | beleszólás. ▸ szava van valakinek valamiben ▸ csak egy szavába kerül valakinek valami

5. ígéret. megtartja a szavát.

6. kifejezés, szóhasználat. keresetlen szavak; ▸ erre nincs szó ▸ a szavakba valakinek a szavaiba kapaszkodik | ▸ nagy szó

7. nép beszéd- v. énekhang. a szava is eláll. | ritk állat, kül. madár hangja. | vál tárgy, eszköz v. természeti jelenség hangja. az ágyú szava. ▸ egy szó annyi mint száz ▸ száz szónak is egy a vége ▸ szó éri a ház elejét

[ fgr ]

szó²

fn zene

a szolmizálásban: bármely dúr hangsor 5. hangja.

[ nk:lat ]

____________________

köztünk

→ mi ⊕ közt ⊕ ünk[1Pl]

mi¹

tbsz 1. sz-ű szem névm (ált. érzelmileg színezett m-ban v. más személlyel való szembeállítás esetén) nép mink

1. én és az(ok), aki(k)ről, ill. aki(k)nek a nevében beszélek. mi is itt vagyunk; mi, nők.

2. <értekező prózában, szerénységből:> én. ezt mi is úgy véljük. | <“fejedelmi többes”-ként:> én (, az uralkodó).

3. ritk kedvesk v. gúny <kül. gyermekekhez szólva:> te v. ti. hát mi még nem alszunk?

4. (birt jelzőként, -nk szjeles birtokszó előtt) a hozzánk tartozó, a birtokunkban levő. a mi szobánk. | ▸ ez a mi emberünk | nép tréf elbeszélésben: a már említett. a mi legényünk sem volt rest.

[ fgr ]

mi²

névm

I. kérdő

1. miféle dolog? mit eszel? miről van szó? | (m-értékű szóként) biz ▸ mi? jó, mi! | ▸ mire? mire hordja úgy fenn az orrát? | ▸ mire föl?

2. <valaminek a mibenlétét tudakolva:> miféle jellegű, tulajdonságú dolog? mi a giccs? | milyen foglalkozású személy? mi leszel? | <valaminek az árát, értékét kérdezve:> mennyi? mibe kerül?; mit ér? | (mn-ként) miféle? mi célból?

3. <kül. felkiáltásokban, kérdő jelleg nélkül.> ▸ mit látnak szemeim! ▸ mit tesz isten ▸ még mit nem! ▸ mi nem ▸ majd megmondom mi! | ▸ mit ? ▸ mit nekem, neked ▸ eh, mit! ▸ vagy mi diót v. mit rágott. | <vágy kif-ére, felt módú igével, tagadó m-ban:> bármi. mit nem adnék érte! | (mn-ként) <tagadó értelmű kérdésben:> semmi. mi közöm hozzá!? | ▸ mi tűrés-tagadás

4. (értelmezőszerű nyomósítással, ragozatlanul) ▸ mi minden mi mindent láttál? | <érzelmileg színezett kérdésben v. felkiáltásban:> mi az ördögöt csináljak?

5. (mn-ként) rég | mekkora! mi szégyen! | (hsz-ként) irod mennyire! mi szép.

II. von kissé rég, vál ami. | ▸ van nincs mi van mit nézni. | ▸ nincs mit | <kérdő alakú ált névm-sal v. hsz-val együtt, meg nem határozott dolog jelölésére:> ami. ki mit tud, azt teszi.

III. htl

1. ▸ majd mit mondok mondtam